Ó ha zene volnék,
Mindenkinek szólnék
Bánatos arcokra
Mindig mosolyt csalnék
S szépen, lágyan
Hangoznék
A nyári éjszakában.

Ó ha remény volnék
Mindenkiben élnék
Bús szívekben
Biztatón dobognék
Sóhaj nagy terhére 
A nyugtalan lélekre
Könnyű álmot hoznék.

Ó ha bánat volnék
Feléd sose járnék
Magányomban csupán
Csöndben sírdogálnék
Eltűnnék egy este
S boldog lennél tán
Egész életebe.

Csontig ható hideg
Járja át a szívet
Puszta a tél,
Kicsi gyermek havat remél..

Bár hó nem tapad talpam alatt
Sárba lépett lábam ragad
Temetőben síri csend
Senki sincs most idebent..

Sírokon a mécses ég
Mutatja, hogy nemrég még
Jártak itt a szerettek
Kik holtakat nem feledtek..

Díszes ezer koszorú
Lelkekben még él a bú
Örömben a szomorú
Karácsonykor együtt jó..

Elvesztem, de most nem egy szemben vagy édes ajakban
Elvesztem mélyen legbenső magamban
Itt vagyok e testbe zárva 
Halott lelkem merre vagy?
Sikolts, hogyha meghallanád
Rémültté vált hangomat! 
Oh te ihlet, drága ihlet
Miért hagytál el engemet?
Ezer s egy kín zúdul most rám
Elviselnem nem lehet
Célom nincsen úgy bolyongok
Megyek! Hová? Nem tudom 
Lábam visz én nem tolongok
Lassan járok s elbukom
Ki vagyok én? Ki lettem én?
Már magamra se ismerek
Más lett ki e testben él
Felnőtté vált kisgyerek
Hol vagyok e testbe zárva? 
Hol keressem lelkemet?
Gyere elő, hogyha hallod 
Ijedt, halk kis versemet!
S hogyha nem jössz, majd itt várlak
Elfutni én nem fogok
Csak a remény ami várat
Szívemben még az dobog...

" Egy okom van amiért vétkezem, 
nem nagy bűn, annyi, hogy létezem."

" Hiszek a sorsban. Hiszem, hogy minden okkal történik.
Nincsenek véletlenek, ezek csupán kifogások, amiért nem tudjuk
vagy nem akarjuk elfogadni a végzetünket. 
Minden okkal történik, először nem értjük a dolgok miértjét, csak később
döbbenünk rá, hogy mi volt az élet célja. Van, hogy a padlón kell lennünk,
ahhoz hogy később az egekbe szálljunk.
Néha össze kell törnünk, hogy értékelni tudjuk a jó dolgokat amiért érdemes élni."

" Az élet egy játék és benne bábuk vagyunk. Szabályok szerint kell játszanunk.
Néha szerencsénk van és előre léphetünk egy mezőt, máskor kimaradunk egy dobásból.
Van, hogy más bábuk ki akarnak ütni minket, de akkor sem adhatjuk fel, hiszen mindenki győzni akar.
Lehet, hogy néha vissza kell állnunk a startmezőre, de mindig jön egy váratlan fordulat, 
egy nem várt hatos dobás, ami elrepít a célig és győztél. 
Még ha reménytelennek is látszik, sokszor az utolsókból lesznek az elsők."

" Mikor édes hang mond keserű szavakat, a fájdalom úgy gyilkol mint nyíl a madarat."

" Ha választanom kéne az eszem és a szívem között, az eszemet választanám...
De mi van akkor, ha az eszem azt súgja, hogy válasszam a szívemet!? "

" Ha szereted elengeded! - mondta egy gyáva, kinek nincsen bátorsága és azóta mindenki 
Őt idézi... Miért könnyebb vereségben élni!? Ha szereted ne engedd el, sikert csak így érhetsz el! "

" Légy magabiztos... Építs várat a dicséret és siker apró kis kockáiból,
és ne hagyd, hogy bárki is ledöntse falaid.
A gyenge ember rombolja mások várát, mert fél, hogy a másik többre viszi...
Légy te kivétel és mások önbizalmának ledöntése helyett 
szorgalommal és kitartással erősítsd a saját várad. "

Mennyi tanács, mennyi kertelés
Mennyi búsulás és szenvedés
Most útól ért a szó
Mégsem énhozzám való
Fekete tél tépdel
És sodródom a széllel
Fájó könnyek hosszas árja 
Száradt fel nemsokára
Kisütött a Nap odakint
Érzi szívem, hogy már megint
Lágy szellő simogat
Dalos madár hívogat
És beköszönt a tavasz
Most már itt is maradsz!
Pompás illata a virágnak
Én kiáltom a világnak:

Járom az utam szálló évekkel
Sose voltam tele ennyi élettel
Bömböl a zene, olyan durván szól
Sose voltam még ilyen furcsán jól

Egy gyom a virágoskertben

Nap ragyog az égen, oly fényes az és kerek
Kertbe járok s a virágok közt egy gyomra lelek
Nem illett ő oda, rossz helyre nőtt szegény
Ki akart tűnni, de a külseje túl szerény
Hisz nem volt virága, se édes illata
Nem volt szép, ezért mindenki csak szidta.
Ki akarták tépni a kertben lévő kis gazt,
Hogy a jelenléte tovább ne csúfítja azt.
De a gyökere erős volt, és mélyen kapaszkodott
Nem tudták kitépni, csak a szára szakadozott.
Többször nőtt az vissza, le is tépték mindig
De a szakításoktól erősebb, mint eddig.
Sokszor érzem én is gyom vagyok egy kertben,
Nem török meg, csak erősödöm minden egyes percben.