Régóta készülök elmondani, s hogy fogjak bele még nem tudom
Szólásra nyílik ajkam, de hang nem jön torkomon
Keresem a szavakat, ám hasonlat mit sem ér
Olyan vagy nekem mint csermely egy csöppnyi ér
Én patak vagyok és belőled létezem
Össze teszem az ég felé két kezem:
Istennek legyen hála amiért téged én
Megismerhettelek ezen a földtekén.
Gazellának érzem magam s te vad oroszlán 
Ki elejtettél a kietlen sivatagi pusztán
A karod közül nem szabadulnék soha
Légy életem része a sors bármilyen mostoha
A végtelen kezdete és a soha vége
Légy koromsötét éjben a Nap vakító fénye!
Öröm könny szemembe, mosoly arcomon nagy
Boldog vagyok, mert életem része vagy!