Írjunk zenét az életről...A pocsolyában tocsogó léptekrőlA magánytól borús péntekrőlÍrjunk zenét az életről! Úgy kezdtük ezt a dalt...Ami érzelmekkel felkavartÖleléssel vigasztalt Úgy kezdtük ezt a dalt! Játszunk egy szimfóniát...Csináljunk heves vitátÉs szeressünk…

Mennyi tanács, mennyi kertelésMennyi búsulás és szenvedésMost útól ért a szóMégsem énhozzám valóFekete tél tépdelÉs sodródom a széllelFájó könnyek hosszas árja Száradt fel nemsokáraKisütött a Nap odakintÉrzi szívem, hogy már megintLágy szellő simogatDalos madár hívogatÉs beköszönt a tavaszMost már…

Sohasem értettemA sors ellen miképp vétettemTalán megérdemlemA nagyvilágban nincsen véletlen! Két sebből véreztemAzt hittem végleg elvesztemFolyton azt kérdeztemDe legbelül éreztemMost tényleg tényleg elvesztem.A szakadék szélén lestemAhogy életem képét festemÉs csak állok…