Elvesztem, de most nem egy szemben vagy édes ajakban
Elvesztem mélyen legbenső magamban
Itt vagyok e testbe zárva
Halott lelkem merre vagy?
Sikolts, hogyha meghallanád
Rémültté vált hangomat!
Oh te ihlet, drága ihlet
Miért hagytál el engemet?
Ezer s egy kín zúdul most rám
Elviselnem nem lehet
Célom nincsen úgy bolyongok
Megyek! Hová? Nem tudom
Lábam visz én nem tolongok
Lassan járok s elbukom
Ki vagyok én? Ki lettem én?
Már magamra se ismerek
Más lett ki e testben él
Felnőtté vált kisgyerek
Hol vagyok e testbe zárva?
Hol keressem lelkemet?
Gyere elő, hogyha hallod
Ijedt, halk kis versemet!
S hogyha nem jössz, majd itt várlak
Elfutni én nem fogok
Csak a remény ami várat
Szívemben még az dobog...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.