Írjunk zenét az életről...
A pocsolyában tocsogó léptekről
A magánytól borús péntekről
Írjunk zenét az életről!

Úgy kezdtük ezt a dalt...
Ami érzelmekkel felkavart
Öleléssel vigasztalt 
Úgy kezdtük ezt a dalt!

Játszunk egy szimfóniát...
Csináljunk heves vitát
És szeressünk mint anya fiát
Játszunk egy szimfóniát!

Leszek én a hangszered...
Mit bárhogy is pengeted
Soha tönkre nem teszed
Leszek én a hangszered!

Adjuk elő amit írtunk...
Hogy mindent kibírtunk
A végén mégis sírtunk
Adjuk elő amit írtunk!

S a közönség éljenez...
Már nem olyan mint régen, ez
Minden szónak vége lesz
S a közönség éljenez!